A nyolcvanas évek elején vettem először a kezembe szakácskönyvet.
Emlékszem, fura volt, hogy egy nap a konyhaszekrényben ráleltem egy könyvre. Az volt a fura, hogy a tányérok között van egy könyv, nem pedig a könyvespolcon.
Biztos voltam, hogy olyan dolgot találtam, ami nem mindennapi.
Nagyon puha volt, a lapjai már nem voltak ropogósak.
Olyan érzésem volt, mintha egy varázskönyvet tartanék a kezeimben.
A kemény fedele már hiányzott, viszont a hátoldala még megvolt.
A oldala össze volt ragasztva ragtapasszal, ami annak a jele volt, hogy egy igen fontos könyv van a kezemben.
A lapjai világosbarnák voltak az idő vasfoga miatt.
A lapok között kisebb papír cetlik voltak, számomra elolvashatatlan írással.
A ragasztás és a jegyzeteket együttesen még jobban megerősítettek abban az érzésemben, hogy egy értékes tartalmú könyvre akadtam rá.
Fogtam a könyvet és, ahogyan szoktam olvasáskor hanyatt dobtam magam a kanapén és belemerültem a tartalomba az utolsó lapokon.
Emlékszem, hogy már egy picit álmos voltam, de az a tény, hogy a hátoldalon az szerepelt 1932-es kiadàs, nem hagyott nyugodni.
Sosem tartottam, ilyen régi könyvet a kezeim között.
A legöregebb könyv, amit gyermekként a kezeim között tartottam az a “Olcsó könyvtár” sorozatból a Vörös és fekete című könyv, amit 1956-ban adtak ki.
Ez a regény fordulópont volt az életemben.
Stendhal regénye ráébresztett arra, hogy az autóskártya és makaó kártyajátékok után, esténként az olvasás is egy kitűnő időtöltés.
Ettől a felismeréstől kezdve faltam a könyveket.
Nem volt nagy könyvespolcunk, viszont rengeteg könyv volt rajta az említett sorozatból.
Emlékszem, milyen illatuk volt. Dohosak voltak és érezhető volt rajtuk, hogy legalább 20 éve nem vette őket senki a kezébe.
Ebben az olvasásmániás időszakomban akadt a kezeim közé a címben említett szakácskönyv.
Manapság is nagy szeretettel forgatom, nem csak ízletes nyelvezete miatt, hanem az ízletes receptjei miatt is.
A mai bejegyzésemben a gulyást választottam a varázskönyvből.
A fordított tökfőzelék ötlete már 2 hete megérlelődött bennem.
Hogy, miért nem tudtam hamarabb megvalósítani?
A válasz nagyon egyszerű.
Az amúgy sem rövid hétköznapjaim mellé bevállaltam hétvégekre egy fotográfus sulit is.
Így most már nem csak a hétköznapok zsúfoltak, hanem a hétvégék is.
Viszont, ha a jó oldalát nézem annak ellenére, hogy önszántamból rövidítettem a pihenésre szánt hétvégeimet, vannak nyereségeim is benne.
Eddig az alábbiakkal ismerkedhettem meg:
• Munkajogi alapok és foglalkoztatási formák
• Vállalkozások létrehozása és működtetése
• Különböző vállalkozási formák jellemzői
• Az áruátvétel folyamata, szempontjai, igazolása
• Raktározási módok
• A számlázás és nyugtaadás szabályai
• A fény keletkezése, terjedése, elnyelődése
• A fény visszaverődése és törése
• Optikai lencsék és képalkotásuk
• Lencserendszerek jellemzői
• Fényrekesz jellemzői
• A fény hullámtermészete, fényelhajlás, interferencia, polarizáció
• Photoshop alkalmazása
A felsoroltakat valamilyen módon eddig is alkalmaztam, csak nem gondoltam, hogy ezeknek a témáknak a szakirodalma nem férne el a könyvespolcomon, ha megvásárolnám mindet.
Ismét egy gyermekkori megvilágosodásom jut eszembe, amikor harmadik osztályban elkezdtük tanulni a magyar nyelvtant.
8 évesen már többszörösen összetett mondatokkal kommunikálunk. Nem gondolkodunk azon, hogy hogyan fejezzük ki magunkat. Egyszerűen csak tudjuk, hogyan kell helyesen beszélni.
Majd, amikor beülünk az első nyelvtanórára, akkor szembesülünk azzal, hogy az eddig alkalmazott beszédünknek szigorú szabályai vannak.
Ez a fotózásnál sincs másként.
Arany Jánost idézve: “De, hogy a dologra térjek” a következőképpen oldottam meg a fából vaskarika problémát:
A főzelék és a fasírt receptet nem írom le, ha nem gond.
Sok családnál hétvégenként terítéken van köretként a rizs. Mivel nem a rizs a főelemünk az ebédnél, ezért az elkészítésére kevesebb figyelmet fordítunk, mint magára a főelemre.
Egy alkalommal, amikor felkérésre főztem, többen azt kérdezték, hogy hogyan készítettem a rizst.
Nem tudtam mire vélni a kérdést, mert nem értettem, hogy miért gondolták, hogy finomabb az általam készített rizs, mint az övék, amit a helyi és családi szokásoknak megfelelően készítenek.
Azért, hogy megpróbàljam megérteni a kérdést, gondolataimban visszautaztam időben, hogy nekem milyen tapasztalataim voltak a rizzsel, mint köret.
Időrendi sorrendben a következő emlékeket tudtam felidézni:
Óvoda: nem volt jó
Iskolai menza: nem volt jó
Éttermi menza: nem volt jó
A múltbeli tapasztalatok felidézése után értettem meg, hogy talán a vendégeim ezeket tartották etalonnak. Úgy gondolták, ha úgy készítik a rizst, mint ahogy ezeken a helyeken megismerték, akkor minden követelménynek megfelelnek, hiszen ugyanolyan, mint amit a családtagok vagy a vendégek ismertek.
A következőkben szeretnék veletek megosztani egy módszert, hogy én miként készítem a rizst..
Én évek óta csak jázmin rizst kèszítek, ezért a receptemben erről írok.
Hozzávalók:
1 egység jázmin rizs
2 egység víz
25 gramm teavaj vagy más zsiradék
Ízlés szerint só
Elkészítés:
A kettő egység vizet felforraljuk egy edényben. Hozzáadjuk a teavajat, és a sót ízlés szerint. Miután a vaj elolvadt, hozzáadjuk az egy egység rizst és kevergetés mellett addig hevítjük, ameddig ismét elkezd forrni. Ezután a tűzhelyet a legkisebb hőmérsékletre állítjuk ès fedő alatt 20 percig pároljuk a rizst.
20 perc után a tűzhelyet lekapcsoljuk és hagyjuk a rizst 5 percig pihenni.
Rendhagyó módon nem a teljes receptet írom le, hanem csak a hozzávalókat és az elkészítés módját.
A mennyiségekre azért nem térek ki, mert tálaláskor illetve készítéskor szinte mindenki más és más mennyiségekkel dolgozik.
Hozzávalók:
A húshoz:
őzcomb
olívaolaj
friss rozmaring
só
A burgonyapüréhez:
burgonya
teavaj
só
tej
A petrezselyem olajhoz:
olívaolaj
petrezselyem
só
A hamis barnamártáshoz:
zellergumó
fehérrépa
sárgarépa
cukor
étolaj
szójaszósz
worcester szósz
paradicsompüré
mustár
só
bors
vörösbor
finomliszt
barbecue szósz
víz
Parmezán csipszhez:
parmezán sajt
víz
finomliszt
olívaolaj
só
céklának a leve (víz helyett )vagy ételfesték
Elkészítés:
Hús:
Az őzcombot feldaraboljuk kb. 10 dkg-os egyforma darabokra. Szuvidáló tasakba helyezzük őket sóval olívaolajjal és friss rozmaringgal.
Egy vákumozó segítségével vákumozzuk a tasakokat. A tasakokat belehelyezzük a szuvidálóba és 52,5 celsius fokon 2,5 órát szuvidáljuk,
ha a rózsaszín húsokat akarunk készíteni vagy 3,5 órán át szuvidáljuk, amennyiben nem szeretnénk, hogy rózsaszín legyen.
Burgonyapüré:
Héjával együtt megfőzzük a burgonyát majd eltávolítjuk a héját. Egy burgonyanyomó segítségével pépesítjük. Hozzáadjuk a teavajat, tejet, sót és egy habverő
segítségével habosítjuk. Tipp:Bolondíthatjuk sütőtökkel is vagy esetleg burgonya helyett csak sütőtököt használunk.
Petrezselyem olaj:
A petrezselyemnek csak a leveleit felhasználva étolaj és só hozzáadásával egy botmixer segítségével elkészítjük a petrezselyem olajat.
Parmezán csipsz:
Olívaolajhoz hozzáadjuk a vizet (vagy céklalevet), finomlisztet, sót és a reszelt parmezán sajtot. Egy botmixer segítségével lágy tésztát készítünk belőle. Céklalé
helyett használhatunk ételfestéket is.
Egy serpenyőt felhevítünk és egy evőkanál segítségével adagoljuk a lágy tésztát és kisütjük a csipszeket. Nagyon hasonlít a palacsinta sütéséhez csak itt nem
merőkanalat használunk és nem fordítjuk meg a tésztát.
Hamis barnamártás:
Egy edénybe étolajat rakunk és miután felhevült cukrot karamelizálunk benne. Hozzáadjuk a vágott zöldségeket, vizet, paradicsompürét, étolajat, szójaszószt,
worcester szószt, mustárt, sót, borsot, vörösbort, barbecue szószt. Addig főzzük ameddig a zöldségek jól megfőnek. A finomlisztből készítünk egy sötét rántást
és berántjuk.
Végezetül egy szűrő segítségével leszűrjük.
Tálalás előtt a burgonyapürét érdemes egy szűrőn átpasszírozni, hogy ne legyen darabos.
Ételfotózás Arisztiddal 