Corn Dogs

Hozzávalók:

1 bögre liszt

1 bögre kukoricaliszt

Ízlés szerint só vagy vegeta

Ízlés szerint őrölt bors

1 csipet cukor

1 1/4 bögre tej

1 csomag sütőpor

1 tojás

1 csomag ( 250 gramm )virsli (én Berlinkiből készítettem úgy, hogy feleztem őket, ami 12 db-ot jelent)

12 db hurkapálcika vagy saslik pálca

1,5 liter étolaj

Elkészítés:

Egy keverőtálba beletesszük a liszteket, sütőport, sót vagy vegetát, borsot, cukrot, tojást és a tejet.

Csomómentesre keverjük egy kézi habverő segítségével.

A virsliket félbevágjuk és felnyársaljuk a pálcikákra.

A csomómentes tésztát átöntjük egy 1 literes mérőedénybe.

Az olajat felhevítjük magas hőmérsékletre.

A felnyársalt virsliket belemártjuk a mérőedényben lévő tésztába úgy, hogy a virslit teljesen ellepje.

A forró olajba helyezzük őket addig, ameddig nem sülnek majdnem sötétbarna színűre.

Egy papírtörlővel kibélelt szűrőbe helyezzük a kisült Corn Dogokat.

Nem ajánlok hozzá mártást, mert sok minden illik hozzá.

Ötletek: A virsliket a tésztába mártás előtt lehet vékonyra vágott sajttal vagy bacon szalonnával körbe tekerni.

Jó étvágyat kíván a szerző!

Az Ínyesmester szakácskönyve

A nyolcvanas évek elején vettem először a kezembe szakácskönyvet.

Emlékszem, fura volt, hogy egy nap a konyhaszekrényben ráleltem egy könyvre. Az volt a fura, hogy a tányérok között van egy könyv, nem pedig a könyvespolcon.

Biztos voltam, hogy olyan dolgot találtam, ami nem mindennapi.

Nagyon puha volt, a lapjai már nem voltak ropogósak.

Olyan érzésem volt, mintha egy varázskönyvet tartanék a kezeimben.

A kemény fedele már hiányzott, viszont a hátoldala még megvolt.

A oldala össze volt ragasztva ragtapasszal, ami annak a jele volt, hogy egy igen fontos könyv van a kezemben.

A lapjai világosbarnák voltak az idő vasfoga miatt.

A lapok között kisebb papír cetlik voltak, számomra elolvashatatlan írással.

A ragasztás és a jegyzeteket együttesen még jobban megerősítettek abban az érzésemben, hogy egy értékes tartalmú könyvre akadtam rá.

Fogtam a könyvet és, ahogyan szoktam olvasáskor hanyatt dobtam magam a kanapén és belemerültem a tartalomba az utolsó lapokon.

Emlékszem, hogy már egy picit álmos voltam, de az a tény, hogy a hátoldalon az szerepelt 1932-es kiadàs, nem hagyott nyugodni.

Sosem tartottam, ilyen régi könyvet a kezeim között.

A legöregebb könyv, amit gyermekként a kezeim között tartottam az a “Olcsó könyvtár” sorozatból a Vörös és fekete című könyv, amit 1956-ban adtak ki.

Ez a regény fordulópont volt az életemben.

Stendhal regénye ráébresztett arra, hogy az autóskártya és makaó kártyajátékok után, esténként az olvasás is egy kitűnő időtöltés.

Ettől a felismeréstől kezdve faltam a könyveket.

Nem volt nagy könyvespolcunk, viszont rengeteg könyv volt rajta az említett sorozatból.

Emlékszem, milyen illatuk volt. Dohosak voltak és érezhető volt rajtuk, hogy legalább 20 éve nem vette őket senki a kezébe.

Ebben az olvasásmániás időszakomban akadt a kezeim közé a címben említett szakácskönyv.

Manapság is nagy szeretettel forgatom, nem csak ízletes nyelvezete miatt, hanem az ízletes receptjei miatt is.

A mai bejegyzésemben a gulyást választottam a varázskönyvből.

.

A recept:

%d blogger ezt szereti: