Aki nem lép egyszerre..

Nem kap rétest estére, pedig a rétes nagyon jó, katonának az való!

A mai bejegyzésem a sorbanállásról és a szigorról szól.

A katonaságnál eltöltött időm alatt nem csak a konyhán tevékenykedtem, hanem alaki kiképzésen is részt vettem.

Nem gondoltam volna, hogy napok alatt egymást nem ismerő fiatalokból, olyan tömeget lehet csinálni, ami a szemnek és az agynak kellemes egy külső megfigyelő számára.

Tényleg csak röviden megemlítem, hogy mennyire pontosan meg volt határozva az alakzat az alaki szabályzatban.

A távköz: az egymás mögött álló katonák, gépjárművek és alegységek közötti meghatározott, vagy külön elrendelt távolság.

A katonák között a katona kinyújtott bal karjával (kéz nyújtott, zárt ujjakkal, a váll nem mozdul) az előtte álló katona bal válláig mért távolság. A tér- és távközt a katonák alapvetően „Igazodj!” vezényszóra veszik fel.

Az alakzat szélessége: a szárnyak közötti távolság.

Az alakzat mélysége: az arcvonal és az alakzat vége közötti távolság.

Igazodás: az alakzatban álló katonák, gépjárművek tér- és távközeinek felvétele.

Takarás: az alakzatban egymás mögött álló katonák fejének és vállának egyenes vonala.

Zárt alakzat: a katonák és az alegységek meghatározott tér- és távközre történő sorakozása.

Alapalakzat: az alegységek, gépjárművek oszlop- és oszlopvonal alakzata.

Ha belegondolunk, szinte mindenre igaz, ha alakzatba vagy sorba rendezzük őket az a szemnek kellemes.

Alakzatok tömkelege vesz bennünket körül a mindennapi életünkben.

Gondolok itt a csempékre, a boltokban kirakott árukra, a függönyünk mintázatára és gondos felcsipeszelésére, a könyvespolcunk elrendezésére és még órákon át folytathatnám.

Ha bármelyikben hiba lenne, biztos vagyok benne, hogy újrarendeznénk.

Az alaki kiképzésen értettem meg azt, hogy mennyire fontos az alakzat tökéletessége.

El kell ismernünk, hogy szigorú szabályok vesznek körül bennünket!

És, ha már a szigorú szabályokról írok, meg kell említenem, hogy a rétesről egy gyermekkori szigorú szabály jutott eszembe.

A vasárnapi ebéd után gyermekkoromban minden alkalommal volt cukrászdából vásárolt sütemény.

Az volt a szigorú szabály, hogy csak akkor ehettem meg a süteményt, ha már megettem az ebédemet.

Ma már a sütivel kezdem az ebédemet, mert felnőttként megtehetem!:-)

És, ha már az alakzat fontosságáról írtam, a bejegyzésemben szándékosan egy olyan fotómat posztolom, ami a következő kérdést vetette fel:

A levelek, miért nincsenek szimmetriában a hosszanti tengely mentén?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s