Lengyelországi nyaralásom alkalmával ismerkedtem meg a pierogi étellel.
Varsóba érkezve, miután megtaláltuk az apartmant és a bérelt autónak is – úgy három utcányira – egy szabad parkolóhelyet, megkívántam egy sört.
Nem messze megláttam egy vendéglátóhelyet, ami éppen nyitott. A kerthelyiséget készítették elő a vendégek fogadásához.
Beléptem a sörözőbe, majd a pulthoz mentem. Két fiatal srác fogadott első vendégként. Felpillantásukból felismertem a helyzetet, hogy még nem álltak készen a kiszolgálásra.
Az egyikük tésztából kézzel formázott batyukat, amelyekbe talán hagymás tört burgonyát töltött. A háta mögött egy 20 literes fazékban forrt a víz.
Mindkét keze lisztes volt, ezért nem akartam őt kérdezni, hogy van-e kiszolgálás.
A másik srác a raktárból pakolta a pultra a söröket. Megkérdeztem tőle angolul, hogy kaphatnék-e kettő hideg sört.
Amint kimondtam, megfagyott a levegő a sörözőben.
Azonnal lereagáltam, hogy olyan helyen vagyok, ahol ritkán járnak külföldiek.
Tudtam, hogy a lengyeleknél nagyon jó az angol oktatás és a kiejtésük is nagyon jó, ezért próbáltam oldani a fagyos hangulatot. Megkérdeztem, hogy milyen ételt készít a srác.
Ebben a pillanatban belépett egy őszülő úr is a sörözőbe, aki hallotta a kérdésemet.
Meg sem várta a srác válaszát, óriási büszkeséggel elkezdte nekem magyarázni angolul, hogy a lengyelek egyik kedvenc ételét készíti, amit úgy hívnak, hogy pierogi.
Az ősz hajú úr törzsvendég volt a sörözőben. Azt mondta, hogy ő minden nap ide jön ebédelni, mert itt frissen kapja a kedvenc ételét, a pierogit.
Egy kissé furcsálltam, hogy minden nap ugyanazt az ételt eszi ebédre, ezért feltettem a kérdést neki, hogy nem unalmas minden nap ugyanazt enni?
Azt a választ kaptam, hogy ez az egyetlen hely Varsóban, ahol naponta más és más tölteléket tesznek a tésztába.
Természetesen feltettem neki a kérdést, hogy mégis, milyen töltelékek vannak benne.
Azt válaszolta, hogy többnyire húsmentes töltelékekkel készítik, viszont vannak olyan éttermek, ahol szibériai módra csinálják hússal, de annak a neve pelmenyi. Mindeközben megfogtam a két sört a kezembe és kimentem a kerthelyiségbe. A párom kérdezte, hogy miért voltam bent ilyen sokáig.
Elmeséltem neki a sztorit, ami a pultnál történt.
Mondta, hogy ismeri az ételt és megerősítette, hogy a pierogi többnyire zöldséggel van töltve.
Ekkor kilépett az őszülő úr és én kihasználtam az alkalmat, hogy megkérdezzem tőle, hogyan lehet vásárolni a parkoló automatából 4 napos jegyet.
Oktatást kaptam a fura betűkből, és sikeresen vásároltam magunknak parkolóhelyet.
Megkérdeztem, hogy meghívhatom-e egy sörre a segítségéért cserébe.
Nem szidtam a felmenőit, viszont ő úgy érezte, hogy én ezt tettem a meghívásommal.
Az történt, hogy 6 perces ismeretség után gazdagabbak lettünk egy kör itallal.
Mivel tüzesen sütött le ránk a nyári nap sugara, a két sör egy kissé megártott nekem.
Az apartman tulajdonosa hívott, hogy már 30 perce várakozik ránk.
Két sör mellett repül az idő!
A következő fotóm témájának a pelmenyit választottam, mivel a hús közelebb áll hozzám, mint a zöldség..
